A túristaház története


A Zsíros-hegyi Turistaház története

 

A Zsíros-hegyi Turistaházat 1928-ban építette fel a Magyar Turista Egyesület Péntekiek Asztala nevű csoportja, és az építés évének végén, az év decemberében avatták fel. A felépítésben oroszlánrésze volt Klauzál Istvánnak az egyesület egyik prominensének, az asztaltársaság vezetőjének. Az 1902-ben alakult társaságot azért nevezték így, mert tagjaik péntekenként találkoztak és e találkozásaik során merült fel egy turistaház építésének gondolata.

 

A korabeli sajtó erről így írt:

„1928 júliusában adott hírt róla a Pesti Napló, hogy az asztaltársaság a legjobb úton halad a mű megvalósítása felé. Kauzál István azt nyilatkozta a lapnak: »Az anyagi eszközök előteremtését az egyik áldozatkész tagunknak köszönhetjük; a munka kiviteléhez azonban hozzájárult az Asztal apraja-nagyja, a menedékház alapmunkálatait teljes egészében az Asztal tagjai, főképpen a fiatalok végezték, és csak magát az építési munkát bíztuk szakember építőmesterre. Kora tavasz óta úgyszólván minden vasárnapot a Zsíroshegyen töltöttünk.« A Péntekiek asztalfője ehelyt ugyan nem fedte fel a titokzatos mecénás kilétét, de a ház későbbi hivatalos elnevezése rávilágított: Fritsch Vencel – Dorottya utcai hölgyfodrász – nevét kapta ugyanis. Az asztalfő annyit azonban elmondott a tudósítónak, hogy két szempont játszott közre a hely kiválasztásában. Egyrészt a fiatalság síző szenvedélye, lévén a Zsíroshegy az egyik legkiválóbb síterep, másrészt a solymári Ördöglyuk közelsége, mivel egyre többen hódoltak a barlangkutatás szenvedélyének.

Végül kijelentette: »Menedékházunkból csaknem minden irányba gyönyörű, nyílt kilátás nyílik: a Pilis csoportja felé, a Nagyszénás csoportjára, de még a Hármashatárhegy vidéke felé is.«

Amikor a következő júniusban megtartották a ház ünnepélyes avatását, ugyanez a panoráma számított az egyik legfőbb attrakciónak. Volt ugyan tábori szentmise, megszámolhatatlan mennyiségben köszöntő beszéd – például a Turista Egyesület »Siketnémák Csoportja nevében Kentner Antal mondott üdvözlő szavakat« –, Kollmann Lajos Magyar fohászát ezúttal neje őnagysága szavalta el, s bár az ünnepi ebédet elmosta egy hatalmas zivatar, »annál kedélyesebben folyt le a falusiak részére rendezett mulatságos rész«. Céllövölde, tánc, lacikonyha és cukrászda, s persze »szép számmal élvezték a teraszról Budapest felé nyíló panorámát«.

 

Ettől kezdve a Pénteki Asztal nyári mulatságát minden évben a Zsíroshegyen rendezték meg. Mint már említettük, 1932-ben a társaság harmincéves jubileumát a Kauzál kilátó felavatásával tették emlékezetessé, de a következő télen jelmezes síkarnevál megszervezésével is próbálkoztak. (Ebből a közleményből tudható: a Régi zenélő órához címzett vendéglő házának lebontása után az asztaltársaság Budára, a Fő utcai Három verébbe tette át a székhelyét.) 1935-ben átalakították a házat, majd a következő évben cserkészotthonnal bővítették, és 1942-ben természetesen itt ülték meg a Pénteki Asztal negyvenedik születésnapját is: »Kauzál István, a Péntekiek asztalfője mondotta a megnyitót. Az Asztal alapítói közül egyedül ő van életben. Meghatott szavai mély vissz­hangot keltettek a résztvevőkben. Idealizmusa, tettrekészsége példakép lett a fiatalság előtt« – jegyezte meg a Turisták Lapja.”

 

A Zsíros-hegy akkoriban még teljesen kopár, fátlan, sziklás és szinte semmiféle talajjal nem rendelkező terület volt. Körben belátható volt a Budai-hegység és a Pilis-hegység szinte teljes területe.

A Nagyszénás felől így nézett ki a ház nem sokkal megépítése után

 

 

VF_20937

Az eredeti épület 1930-ban (a felvétel a keleti homlokzatot mutatja)

 

Zsíroshegy, a Magyar Turista Egyesület - Fortepan 22077.jpg

Ugyancsak a keleti homlokzat az étkező terasszal

 

Egy korabeli képeslapon látható a ház (nyugati homlokzat: főbejárat) és a mellette álló istállószerű épület

A ház először mintegy 40 férőhellyel, valamint két helyiséges étteremmel rendelkezett. Hivatalos nevét a felépítésében kulcsszerepet játszó, és a finanszírozás jó részét biztosító Fritsch Vencelről kapta, de általában Péntekiek menedékháza néven ismerték. A ház elkészültét követően az MTE külön szobát bocsátott a Magyar Barlangkutató Társulat rendelkezésére a közeli Solymári Ördöglyuk-barlang feltárása érdekében, akik így öltözőhelyiséghez és ruháik, felszereléseik, műszereik, szerszámaik számára raktárhoz jutottak. Miután a barlang bejáratát 1929-ben lezárták, innen lehetett felvenni a kulcsot és akár felszerelést is kölcsönözni.

 

A turistaházat 1935-ben átalakították, és 1936-ban tőle néhány méterre délre önálló épülettel (cserkészotthonnal) bővítették ki.

 

Később az Ördöglyuk közelében is épült egy kis házikó a barlangászok számára, ennek ma már nyoma sincs.

 

Zsíros-hegy. Látogatók a Solymári Ördöglyuk-barlang bejárata közelében (1960 és 1963).

 

1957-ben az alábbi szolgáltatásokat nyújtotta:

 

 

A házról készült légifelvétel 1968. május 16-án (látható a kibővített főépület és a cserkészotthon)


 

1982-ben pedig már tartályos vízellátó rendszerrel működött

 

A turistaházat a II. világháború után államosították. Először a (1975-ös megszűnéséig) Turistaellátó Vállalat, majd 1986-ig a Pest Megyei Vendéglátó Vállalat (?) üzemeltette.

 

1979-ben Rockenbauer Pál „Másfél millió lépés Magyarországon” című híres sorozatában néhány vágókép erejéig bemutatta a turistaházat. Akkor az író-rendező - Sinkó László narrátor hangjával – a Pilisi Parkerdő üzemeltetését méltatta.

 

Az alábbi fotók a filmből valók:

 

A ház cégtáblája 1979

 

A főbejárat és a fa korlátrendszer

 

A déli szárny

 

1981-ben jól láthatók a pihenő turisták

 

A tetőszerkezet egy része

 

 

Egyik utolsó felvétel egy 1982-es turistaatlaszból

 

 

A bezárás után az Országos Fordítóiroda cégéhez került (OFFI COOP Kft.). A cég egy másik befektető céggel wellness szállót tervezett a helyére, de a 90-es évek elejének gazdasági összeomlása miatt ez nem valósult meg. A ház teteje 1993-ban megsérült (asztallapnyi területen beszakadt a palatető) 1994-ben teljesen beszakadt és innen kezdve rohamos lett a pusztulás. A 2000-es évek kezdetére az épület nagy részét építőanyagként széthordták, ma csak romjai vannak meg. Az elmúlt 30 évben a természet lassan visszafoglalta a területet, napjainkban a romokat elvadult cserjés bozótos veszi körül, mi miatt szinte csak télen, lombtalan időben láthatók.

 

A megszűnéssel a villanyvezetéket leszerelték, csak az egykori fogadó „A” alakú faoszlop maradt meg a területen.

A pince rész beszakadt, egy ideig hajléktalanok lakták, erre utal a nagy mennyiségű szemét a pince-helyiségekben az épület északi szárnya alatt.

 

A falak magassága mintegy fél – két és fél méter. Tetőzet sehol nem maradt meg. Ugyanakkor még látható a főépület dél-keleti sarkán egykor volt boltív. Felfedezhetők egy egykori nyílászárók helyei is és az egyes hozzáépített épületrészek kisebb falmaradványai vagy legalább az alapjaik.

 

A teljes ingatlan (1,6 ha) jelenlegi területe – alrészleti felosztása szerint - nagyjából megfelel a telekkönyvi viszonyoknak. Az erdő jelű alrészletek valóban erdők, bár állapotuk meglehetősen gondozatlan. Fő fajaik az akác, gyertyán, virágos kőris, vadcseresznye, tölgy és általában a gyertyános-tölgyesekre jellemző állományszerkezet.

 

A „sportpálya” és a „gyep” alrészletek valóban most is gyepes területek, oldalról némi cserjés betöréssel. Ennek az is oka, hogy az utóbbi alrészleteket a gyalogos és gépjárműforgalom (néhány éve a területre Nagykovácsi Zsíroshegy köz felől be lehet hajtani) taposásának hatására a gyeptársulás átalakult klasszikus „taposott” gyeppé. Szintén ezt a folyamatot katalizálta az a tény, hogy néhány éve a területet egy fakitermelés során – vélhetően az erdészet szakemberei vagy megbízottjuk - átrakóhelynek, a nagyméretű rönkök depójának használták.

 


Néhány kép a jelen állapotról: