A
Zsíros-hegy a Budai-hegység északi részén található. A hegy területén három
község Solymár, Pilisszentiván és Nagykovácsi osztozik. Legmagasabb pontja közigazgatásilag Solymár területén található. A csúcs 424
méterrel nyúlik a Balti tengerszint fölé. A solymár-nagykovácsi-pilisszentiváni
hármas határ a hegy legmagasabb pontja mellett van. A hegy erdősterülete a
Duna–Ipoly Nemzeti Park és a Budai Tájvédelmi Körzet része. A hegy déli oldala
Nagykovácsi 70 es években üdülőterületnek felparcellázott része, jelenleg
kertvárosias lakóövezet.
A
Zsíros-hegy alapkőzete – mint a hegységben általában - a középső triász végén
képződött mélytengeri üledék, a diplopórás dolomit. A
triász korból származó dachsteini mészkő a
legjellemzőbb kőzet. A felső triász mintegy 215 millió éves un. nori szakaszából származó, fehér, kemény üledékes kőzet is
felszínre bukkant. Ebben a kőzetben jobbára hévízek
feltörésének hatására képződtek a hegy barlangjai, amik közül a kisebb
kőfülkéken, üregeken kívül a legismertebb a Solymári-ördöglyuk vagy más néven
az Ördöglyuk-barlang.
Felszíne
az 1920-30-as évekig kopár, fehér sziklás, növényzettel alig fákkal egyáltalán
nem borított terület volt.
A hegy
magyar, illetve német nevét (Schmalzberg, svábul: „Smojcpérg”) is arról
kapta, hogy messziről nézve a csupasz mészkősziklák úgy néztek ki, mint egy
jókora zsírtömb. A pilisi és budai kopárokhoz hasonlóan a harmincas évek elején
– amikor már állta itt a turistaház – az erdészet a romos, kopár talajt
toleráló, de teljesen tájidegen feketefenyő telepítéssel próbálkozott sikerrel.
Azóta a talaj megkötésének és a fenyők gyakori leégésének hatására más fafajok
is megtelepedtek, akár a tájra jellemző karsztbokorerdők fajai, mint pl a kőris, vagy a területre máshol is jellemző
gyertyános-tölgyes fajok (kocsánytalan tölgy, gyertyán, vadcseresznye st.)
A vízrajz
– már csak a hegy viszonylag kis mérete miatt - sem túl változatos. Zsíros-hegy területére hulló csapadék a
vízmosásokban folyik le, de általában hamar a felszín alá kerül. Források nem
vagy alig vannak. A Kerek-hegy és a Zsíroshegy közötti vízrendszernek két
kiépített forrása van: a Solymár belterületén található Törökkút-forrás
illetve a Disznó-forrás (Sau-brunne, „Sauprindl”). Ugyanakkor vannak kiépítettlen vízfeltörések
pl. a Solymár Hutweide északi részén található Disznó-fertő.