A Zsíros-hegy


A Zsíros-hegy a Budai-hegység északi részén található. A hegy területén három község Solymár, Pilisszentiván és Nagykovácsi osztozik. Legmagasabb pontja közigazgatásilag Solymár területén található. A csúcs 424 méterrel nyúlik a Balti tengerszint fölé. A solymár-nagykovácsi-pilisszentiváni hármas határ a hegy legmagasabb pontja mellett van. A hegy erdősterülete a Duna–Ipoly Nemzeti Park és a Budai Tájvédelmi Körzet része. A hegy déli oldala Nagykovácsi 70 es években üdülőterületnek felparcellázott része, jelenleg kertvárosias lakóövezet.

A Zsíros-hegy alapkőzete – mint a hegységben általában - a középső triász végén képződött mélytengeri üledék, a diplopórás dolomit. A triász korból származó dachsteini mészkő a legjellemzőbb kőzet. A felső triász mintegy 215 millió éves un. nori szakaszából származó, fehér, kemény üledékes kőzet is felszínre bukkant. Ebben a kőzetben jobbára hévízek feltörésének hatására képződtek a hegy barlangjai, amik közül a kisebb kőfülkéken, üregeken kívül a legismertebb a Solymári-ördöglyuk vagy más néven az Ördöglyuk-barlang.

Felszíne az 1920-30-as évekig kopár, fehér sziklás, növényzettel alig fákkal egyáltalán nem borított terület volt.

A hegy magyar, illetve német nevét (Schmalzberg, svábul: „Smojcpérg”) is arról kapta, hogy messziről nézve a csupasz mészkősziklák úgy néztek ki, mint egy jókora zsírtömb. A pilisi és budai kopárokhoz hasonlóan a harmincas évek elején – amikor már állta itt a turistaház – az erdészet a romos, kopár talajt toleráló, de teljesen tájidegen feketefenyő telepítéssel próbálkozott sikerrel. Azóta a talaj megkötésének és a fenyők gyakori leégésének hatására más fafajok is megtelepedtek, akár a tájra jellemző karsztbokorerdők fajai, mint pl a kőris, vagy a területre máshol is jellemző gyertyános-tölgyes fajok (kocsánytalan tölgy, gyertyán, vadcseresznye st.)

A vízrajz – már csak a hegy viszonylag kis mérete miatt - sem túl változatos.  Zsíros-hegy területére hulló csapadék a vízmosásokban folyik le, de általában hamar a felszín alá kerül. Források nem vagy alig vannak. A Kerek-hegy és a Zsíroshegy közötti vízrendszernek két kiépített forrása van: a Solymár belterületén található Törökkút-forrás illetve a Disznó-forrás (Sau-brunne, „Sauprindl”). Ugyanakkor vannak kiépítettlen vízfeltörések pl. a Solymár Hutweide északi részén található Disznó-fertő.